Itt van hamarosan az ősz legjobb időszaka, amikor a fák levelei őszi színekben pompáznak és sokféle növény még virágzik. Ezeket a gyönyörű őszi színeket a lakásba is be tudod csempészni! Egy őszi koszorú nagyszerű lehetőséget kínál erre. Megmutatom én milyen koszorút készítettem!

Alapanyagok, eszközök az elkészítéshez:

Szalmarózsák
Száras szárított levendula
Kis méretű csilipaprika (pici csokorba kötve árulják)
Szalmakoszorú
Olló
Ragasztópisztoly (hozzá ragasztórúd)
vékony átlátszó cérna vagy dekor damil (gumis damil)

A kis paprikákat a hozzájuk tartozó szárral együtt középre, egy sorba felrögzítettem egyesével a szalma koszorút tartó szalagok alá. A többi sort már úgy helyeztem el, hogy az alját takarja a többi paprika.
Óvatosan kell befűzni, hogy ne essen le a paprika a száráról. Ha pár darab mégis leesik, akkor azokat ragasztópisztoly segítségével lehet a helyére rögzíteni. A friss paprika ebből a szempontból azért jó, mert rugalmasabb, nem törik mint a szárított.
Ugyanígy megcsináltam a szemközti oldalon is. Középen maradt egy olyan rész, ahol csak szárak voltak. Ide befűztem még paprikákat.

A levendulákat kiválogattam és a szebbeket kis csokrokba összekötöttem. Nem mindegyik alkalmas sajnos dekorációnak. Hiba lehet például az, hogy túl hiányos a virágja vagy nagyon ferde.

Egy adagba 4-6 szál levendula került. A virágok száma és mérete nem volt egyforma a szárakon, ezért került némelyik csokorba több virág. Közvetlenül a virágok alatti szárrészen kötöttem meg vékony, átlátszó cérnával, ami szerintem inkább a gumi damilra hasonlít, nem a hagyományos cérnára.
Összesen 30 darab ilyen kis csokor lett. Ezeket a csokrokat még átkötöttem egy nagyobb, kb. 15-20 cm-es cérnaszállal, nagyjából középen. Majd ugyanezzel a szállal rákötöztem a csokrokat több rétegben a koszorú alapra úgy, hogy egymás száras részét részben kitakarják.

Levendula vásárlásnál oda kell figyelni, mert előfordul, hogy a tavalyi virágokat próbálják a kereskedők eladni. Én még nyáron, frissen szoktam megvenni és azt kiszárítom. Így az bitos, hogy idei. Tudom, nem mindenkinek van erre lehetősége, ezért megoldásnak azt javaslom szagold meg a levendulát mielőtt megveszed! Ha kellemes, erős illata van, akkor jó. Ha halovány, alig érezhető, akkor bizony a tavalyit próbálja valaki rád sózni.
Most én is kénytelen voltam venni a szárítottból kiegészítésnek, mert az ami maradt az általam szárítottból nem bizonyult elegendőnek a koszorúhoz. A nagy részét már felhasználtam egyéb dekorációhoz, ajándékokhoz.
A képen jól látni a különbséget az általam szárított és az eleve szárítva vásárolt virágok között. Az, ami hátul van, élénkebb színű és szebb árnyalatú lila. Ez az, amit én szárítottam. Ami elöl van, az sötétebb színű és kevésbé szép színű lila, ez a szárítva vásárolt. Persze mindkettő szép, de nem árt tisztában lenni vele, hogy van különbség. Ha van lehetőség rá, akkor szerintem más is a szebbet választja, nem csak én.

Végül a szalmarózsákat ragasztottam fel. Ehhez ragasztópisztolyt használtam. A virágokat vegyesen raktam fel, nem színek szerint egy-egy csoportba. A virágok aljára tettem egy kis adagot a ragasztóból és a helyére raktam. Finoman odanyomtam pár másodpercig, hogy biztosan a helyén maradjon. Ezzel a módszerrel körbe ragasztgattam a még csupasz részeket.
A ragasztópisztoly használatánál az egyik fontos dolog, amire figyelni kell, hogy ne legyen végig bedugva a hálózatba, mert akkor túlmelegszik. Műanyagból van a pisztoly, ezért nem bírja. Addig kell csak bedugni a hálózatra, míg a ragasztó nem lesz elég folyékony a ragasztáshoz. Ha kell, akkor többször vissza lehet dugni a hálózatra.
A másik fontos dolog, amire figyelj, hogy a meglágyult ragasztó nagy forró. Vigyázz ne menjen rá a kezedre!
Ha marad pár vékony ragasztó szál a koszorún, azokat könnyen le tudod szedegetni róla óvatos mozdulatokkal.

Ez a koszorú szép dísze a lakásnak. Elég egyszerűen az egyik asztalra kirakni. Az a legjobb, ha olyan helyen van, ahol a nap rásüt, olyankor a legszebb. Ha nincs helye a szobában, akkor kiváló lesz ajtódísznek.

Íme az őszi koszorú: